Különbség a távorvoslás és a távegészségügy között

Az orvosi és a technológia, azaz a távorvoslás és a távegészségügy kifejezései, megkülönböztethetetlenek. De a szolgáltatás különböző módon történő nyújtásának módja megkülönböztetővé teszi. A kommunikációs és információs technológiát (IT) használó orvosi ellátási szolgáltatások terjesztése a betegeknek egy bizonyos távolságból Telemedicina néven ismert. Másrészt a Telehealth egy tág fogalom, amely magában foglal minden, az egészséggel kapcsolatos információt.

A távegészségügy sokkal szélesebb körű fogalom, mint a telemedicina, mivel ez egy egészséges jelenség, amely az egészséggel kapcsolatos oktatást, diagnózist, kezelést nyújt, és felhívja a figyelmet az egészségügyi kérdésekre is . A távorvoslás csak a betegek kezelésének technológiáját határozza meg, de a Telehealth kiterjed a nem klinikai szolgáltatásokra is, mint például az egészségügyi kampányok, vezetői képzés, egészségügyi oktatás, felügyelet stb.

Bár mindkettő az egészségügyre vonatkozik, és célkitűzéseik összefüggenek egymással, mégis különös eltérések vannak mindkét fogalomban. A jobb megértésünk feltételeinek megkülönböztetéséhez kifejezhetjük ezt egy kifejezéssel: „ Minden telemedicina telehealth, de nem minden telehealth telemedicina ”. A telemedicina főleg 3 elemből áll, mint például a beteg távfelügyelete, az interaktív technológiák tárolása és továbbítása, de a Telehealth tartalmaz még egy komponenst, azaz az m-egészségügyet.

Az ábra egyértelműen azt ábrázolja, hogy a telemedicina szűkebb körű, mint a Telehealth. Azt is mondhatjuk, hogy a telemedicina a Telehealth egyik attribútuma. A laikusok nyelvén kifejezhető, hogy „a telehealth az a cél, ahol a telemedicina meghatározza annak útját ”. A telemedicina a gyógyító terápiák kezelésére szolgáló intézkedés, de a Telehealth aggódik a megelőző intézkedések miatt is.

Tehát mi a különbség a távorvoslás és a távegészségügy között?

A távorvoslás és a távegészségügy egymáshoz kapcsolódó kifejezések, amelyeket gyakran felcserélhetően használnak, de jelentésük kissé eltérő. Mindkettő magában foglalja a technológia használatát az egészségügyi szolgáltatások távolról történő biztosítására, de felölelik a távoli egészségügyi ellátás különböző aspektusait.

1. Telemedicina: A távorvoslás kifejezetten az egészségügyi szakemberek által a távközlési technológia segítségével a betegek számára nyújtott távoli klinikai szolgáltatásokat jelenti. Ez magában foglalja a betegek egészségi állapotának távolról történő diagnosztizálását, kezelését és megfigyelését. A telemedicina gyakran valós idejű interakciókat foglal magában az egészségügyi szolgáltatók és a betegek között, hasonlóan a hagyományos személyes klinikai látogatásokhoz, de videohívásokon, telefonhívásokon vagy akár biztonságos üzenetküldő platformokon keresztül történik. A telemedicina példái közé tartozik a virtuális orvosi rendelés, távkonzultáció, de akár a robottechnológia segítségével végzett távoli sebészeti beavatkozások is.
2. Távegészségügy: A távegészségügy tágabb fogalom, amely a klinikai ellátáson túl a távoli egészségügyi szolgáltatások szélesebb körét öleli fel. Ez magában foglalja mind a klinikai, mind a nem klinikai szolgáltatásokat, amelyek technológiát használnak az egészségügyi ellátással kapcsolatos információk, oktatás, megfigyelés és támogatás biztosítására. A távegészségügy olyan tevékenységeket foglal magában, mint a betegek távoli megfigyelése (a betegek életjeleinek és egészségügyi adatainak távoli nyomon követése), a digitális platformokon keresztül nyújtott egészségügyi oktatás, valamint az olyan adminisztratív szempontok, mint az orvosi feljegyzések és időpontok kezelése online rendszereken keresztül.

Lényegében, míg a távorvoslás a távegészségügy egy részhalmaza, a távegészségügy az egészségügyi szolgáltatások szélesebb körét fedi le, amelyek túlmutatnak a közvetlen klinikai ellátáson. Ez magában foglalja mind a klinikai interakciókat (mint például a diagnózis és a kezelés), mind az egyéb egészséggel kapcsolatos szolgáltatásokat (például az oktatást és a monitorozást).

Érdemes megjegyezni, hogy a terminológia és a meghatározások a kontextustól és a régiótól függően változhatnak. A legfontosabb dolog az, hogy mind a távorvoslás, mind a távegészségügy kihasználja a technológiát az egészségügyi ellátás távolról való hozzáférésének és szolgáltatásának javítására, de a távegészségügy a távoli egészségügyi szolgáltatások szélesebb spektrumát öleli fel.

Helyettesíti a fizikai látogatást?

A távorvoslás és a távegészségügy nem feltétlenül helyettesíti az egészségügyi intézményekben tett összes fizikai látogatást, de bizonyos helyzetekben értékes alternatívákként szolgálhatnak. Az, hogy a fizikai látogatást távoli interakció váltja-e fel, számos tényezőtől függ, beleértve az egészségügyi állapot természetét, a páciens preferenciáit és az egészségügyi szolgáltató megítélését.

Íme egy lebontás, amikor a távorvoslás és a távegészségügy helyettesítheti vagy kiegészítheti a fizikai látogatásokat:

1. Fizikai látogatások helyettesítése:
   • Nem sürgősségi konzultációk: rutinellenőrzések, utóellenőrzések, gyógyszerkezelés és kisebb egészségügyi problémák esetén a távorvoslás gyakran helyettesítheti a személyes látogatás szükségességét.
   • Krónikus állapotok kezelése: A rendszeres monitorozást és a kezelési tervek módosítását igénylő krónikus betegségben szenvedő betegek számára előnyös lehet a távegészségügyi platformokon keresztüli távfelügyelet.
   • Mentális egészségügyi szolgáltatások: A távterápia és a távoli tanácsadás hatékony lehet a különböző mentális egészségügyi állapotok kezelésében.
   • Egészségnevelés: A távegészségügy használható egészségügyi felvilágosítás, megelőző ellátási információk és életmód-kezelési tanácsok nyújtására.
2. Fizikai látogatások kiegészítése:
   • Komplex diagnózisok: Egyes egészségügyi állapotok személyes vizsgálatokat, diagnosztikai teszteket és fizikai felméréseket igényelnek, amelyeket nem lehet megismételni a telemedicinával.
   • Sürgős helyzetek: Sürgős vagy életveszélyes helyzetekben a személyes orvosi ellátás kritikus fontosságú, és nem helyettesíthető távegészséggel.
   • Fizikai vizsgálatok: Bizonyos egészségügyi problémák gyakorlati fizikális vizsgálatokat igényelhetnek, amelyeket távoli konzultációkkal nem lehet teljes mértékben elvégezni.

Sok esetben az egészségügyi szolgáltatók a személyes látogatások és a távoli interakciók kombinációját is használhatják az átfogó ellátás biztosítása érdekében. A távorvoslást és a távegészségügyet gyakran olyan eszközöknek tekintik, amelyek javítják az ellátás hozzáférhetőségét, kényelmét és folyamatosságát, különösen olyan helyzetekben, amikor a személyes látogatások nehézkesek vagy szükségtelenek lehetnek.

Pályázatok az egészségügyi ellátáshoz

Mindkét alkalmazás rendelkezik az egészségügyi szolgáltatások kiterjesztéséről azokra az egyénekre, akiknek nagy szükségük van rá. A gyorsabb növekedés összefüggésben áll azzal az indokkal, hogy gyors mechanizmust biztosít az orvosokkal való kommunikációhoz. És több klinikus értékelése és ajánlása egyszerre teszi méltóbbá. Bizonyos orvosi felmérések már arra utaltak bennünket, hogy sok életet mentett meg a technológia és az orvosi terület integrációja.

Két kifejezés megkülönböztetését az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is elismerte. Eszerint a telemedicina pusztán a betegek vizsgálatáért és kezeléséért felelős az információs technológián keresztül, de a Telehealth gondoskodik az egészséggel kapcsolatos terület különböző aspektusairól, például az egyének egészségügyi kérdésekre való neveléséről, a betegségek terjedésével növekvő mikroorganizmusok felügyeletéről, a szolgáltatások lehetővé tételéről hogy amennyire lehetséges, megközelíthető legyen.

A fejlett technológia alkalmazása az egészségügyi iparban lehetővé tette számunkra a tágabb tudományos meghatározások túllépését. Tehát függetlenül attól, hogy a távorvoslás vagy a távegészségügyről van szó , mindkettő összefügg az orvosi szolgáltatások nyújtásával és az egészségügyi igények teljesítésével. A kifejezések kétértelműsége egyszerűen nem vezethet félre minket, ha figyelmen kívül hagyjuk az orvosi területen rejlő előnyöket.

Teljesen forradalmasította az orvosi szolgáltatásokat azáltal, hogy olyan távoli területeken kereste fel a kapcsolatot, ahol a hagyományos klinikai szolgáltatások nem érhetők el. Ezért jól kell éreznünk magunkat egy definícióval, amely az egészségügyi szolgáltatások nyújtása a szükségeseknek a telekommunikáció segítségével. Így a fogalom szubjektivitásának nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani az objektív kifejezésekhez és definíciókhoz képest.